Naslovnica | English | Magyar | Italiano
Psihijatrija Novosti | Najave | Psihijatrija Arhiv | Foto galerija

Virovitica Pakrac Nova Gradiška Požega Našice Slavonski Brod Osijek Vinkovci Vukovar
pretraga po karti klikom na grad

Novosti
Psihijatrija - novosti
Najave
Psihijatrija - buduća događanja
Arhiv
Starije novosti i događanja
Arhiv
sadržaja
Odjeli psihijatrije
pri općim bolnicama
Slavonski susjedi
Odjeli psihijatrije izvan Slavonije
Grane psihijatrije
Bibliografija
Statistika
Različiti statistički podaci
Press Clippings
Psihijatrija i mediji
Liječnička drustva
Pregled liječničkih i srodnih drustava
Adresar
psihijatrijskih ustanova
Sponzori i donatori
Linkovi
Impressum



MarketingKrka

Statistika


Jutarnji list, 08.oľujka 2007. Studija Europske zaklade za unaprjeđenje ľivotnih i radnih uvjeta


PRVA GODI©NJICA OBJAVLJIVANJA WEB STRANICE www.psihijatrija u Slavoniji

E.Koić: Psihijatrija u gradu.Psychiatry in Town (prezentacija)

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

od 15. studenog do 15. prosinca traje mjesec borbe protiv ovisnosti

----------------------------------------------------------------------------------

Prezentacija statističkih podataka
o svakodnevnim aktivnostima psihijatara u Slavoniji
Zadar, stručni skup "Psihijatrija u općim bolnicama", 13.-14.listopada 2005.

Psychiatry in Town
Koic Elvira, Virovitica





PSIHIJATRIJA U GRADU
Elvira Koić
Odjel psihijatrije Opće bolnice u Virovitici


Cilj ovog izlaganja je prezentacija aktivnosti prosječnog psihijatra u gradu, a nastalo je opservacijom rada psihijatara u gradovima regije Slavonija, koji imaju opće bolnice u sklopu kojih su i psihijatrijske sluľbe. Autorica je usporedbom sa sluľbenim drľavnim Pravilnikom o minimalnim uvjetima rada pokuąala dati općeniti pregled uvjeta i prostora za rad psihijatara, sastava stručnih timova i statističkih podataka vezanih uz svakodnevni rad. Spomenuti su raznovrsni oblici svakodnevne ambulantne, bolničke i izvan-bolničke prakse. Posebno se naglaąava diskretni nesklad moguće kvalitete rada psihijatara uvjetovan stečenom edukacijom, koju ugroľava kvantiteta svakodnevnih zahtjeva. Usmjerenje aktivnosti određuju aktualno najzahtjevnije kategorije bolesnika i aktualni kadrovski odgovor na njihove zahtjeve. Nedostatan broj psihijatara razlog je zaąto se u deľurstvima često joą uvijek nadopunjuju s neurolozima, a to je i razlog smanjenog angaľmana u radu s osobljem bolnice. Dnevne bolnice funkcioniraju gotovo u svim ustanovama, no i njihov rad je često improviziran. Osim rutinskih obveznih aktivnosti, gotovo svi psihijatri su angaľirani u izvan-bolničkim aktivnostima kroz rad u klubovima i udrugama koje se bave duąevnim zdravljem, u provođenju anti-stigma programa, promociji zdravlja, edukacijskim i rehabilitacijskim aktivnostima. Neki psihijatri su dragovoljno uključeni u dodatne programe rada u psihijatrijskim ustanovama za trajnu skrb o duąevno oboljelim osobama, mada za to ne postoji sluľbena obveza. Također se prema osobnom izboru ili vokaciji bave sudsko-psihijatrijskim vjeątačenjima i pedo-psihijatrijskom praksom. Usprkos stečenoj psihoterapijskoj edukaciji, uglavnom se ona ne provodi sustavno i dosljedno jer je destimulirana vremenskim ograničenjima zbog zahtjevnosti rutinskog rada. Naglaąena je dragocjena prisutnosti kliničkih psihologa, socijalnih radnika i radnih terapeuta u stručnim timovima. Edukacija medicinskog osoblja od nastave u srednjim ąkolama do organiziranja specifičnih oblika edukacijskih aktivnosti također je prepuątena slobodnom dragovoljnom izboru pojedinca. Slično je i s znanstvenim aktivnostima, koje su ipak prisutne i značajne za psihijatrijsku i medicinsku struku u cijelosti zbog obilja autentičnih iskustava koje nude. Zaključno se autorica osvrće na privatni ľivot i običaje psihijatara u gradovima, obiteljski status, slobodne i druątvene aktivnosti u zajednici u kojoj se nalaze, ali i upozorava na vulnerabilnost te specifične skupine liječnika, ąto kao i sve rečeno otvara nove teme za diskusiju.

PSYCHIATRY IN TOWN
Elvira Koic
Psychiatric department, General hospital in Virovitica



Purpose of this presentation is to show the activities of an average psychiatrist in town, and it is based on observation of the psychiatrists' work in psychiatric departments at general hospitals, in towns of Slavonia. The author, comparing their work to official Regulations on minimum working conditions, tried to present a general survey of the psychiatrists' working conditions and area, expert team structures, and statistical data related to everyday work. Various forms of everyday clinical, hospital and outpatient practice are mentioned. Discreet discord in potential quality of the psychiatrist's work that is conditioned by acquired education and diminished by everyday demands is especially emphasized. The activities are directed by the most demanding patient categories and relevant personnel response to their demands. Insufficient number of psychiatrists is the reason why neurologists still replace them while on call; it is also the reason why they do not work more with the hospital staff. Daily hospitals function in almost every hospital, but they are also often improvised. Beside routine duties, most of the psychiatrists are engaged in outpatient activities by working in clubs and associations that deal with mental health, being active in anti-stigma programs, health promotions, education and rehabilitation activities. Some of the psychiatrists volunteer in additional programs at psychiatric institutions with permanent care for mentally ill persons, although they are not legally obligated to do it. They are also engaged in forensic and child psychiatry either by their personal choice or by vocation. Although the psychiatrists have been trained in psychotherapy, they do not use it systematically and consistently because they are limited by demanding daily routine and lack of time. The presence of clinical psychologists, social workers and work therapists is valuable. Education of medical staff, from high school education to organizing specific forms of educational activities, is also left to a personal choice of an individual. The situation is no different in scientific activities, which are nevertheless present and significant for psychiatric and entire medical profession due to the abundant offer of authentic experiences. In conclusion, the author turns back to a private life and habits of the psychiatrists in town, their family status, spare time, and social activities in their communities, but she also draws attention to vulnerability of this specific group of doctors, opening new subjects for discussion.

A szlavóniai elmegyógyászok mindennapos tevékenységét bemutató statisztikai adatok prezentációja
Zadar, „Elmegyógyászat az általános kórházakban” szakmai összejövetel, 2005.10.13.-14.

ELMEGYÓGYÁSZAT A VÁROSBAN
Mr.sc. Elvira Koic, dr.med. - elmegyógyász
Viroviticai Általános Kórház Elmegyógyászati osztálya

Ezen előadás célja az átlagos városi elmegyógyász tevékenységének bemutatása mely azon elmegyógyászok munkája megfigyelésével készült akik a szlavóniai régió azon városaiban dolgoznak amelyek saját általános kórházzal s azon belül elmegyógyászati azolgálattal rendelkeznek. A szerző a hivatalos állami Minimális munkafeltételek szabályzatával összehasonlítva próbált általános betekintést nyújtani milyen munka és területi feltételekben dolgoznak az elmegyógyászok, milyen a szakmai csoportok és a statisztikai adatok összetétele melyek szorosan kötődnek a mindennapos munkához. Megemlítésre került a mindennapos ambuláns, kórházi és kórházon kívüli praxis különféle módjai. Külön hangsúly került az elmegyógyászok munkája esetleges minősége és az arra kiható edukáció szerzésének diszkrét összhangtalanságára, amelyre nagy kihatással van a mindennapos követelmények mennyisége. Az aktivitás irányulását a betegek aktuálisan legkövetelményesebb kategóriája és a követelményeikre reagáló aktuális szakemberek válasza határozza meg.Az elmegyógyászok elégtelen száma az oka annak, hogy az ügyeleten gyakran még most is a neurológusokkal pótolják ki őket, s ez is oka a csökkentett együttműködésnek a kórház személyzetével való munkában. A nappali kórházak működnek szinte minden intézményben de az ő munkájuk is gyakran improvizált. A rutinos kötelező tevékenységen kívül szinte minden elmegyógyász alkalmazva van a kórházakon kívüli aktivitásokban különböző klubokban és társaságokban, amelyek a szellemi egészséggel foglalkoznak, az anti-sztigmás programok megvalósításában, az egészséges életmód hirdetésében, edukációs és rehabilitációs aktivitásokban. Egyes elmegyógyászok önként kapcsolódtak be az elmegyógyászati intézmények mellékes munkaprogramjaiba, melyek a szellemi betegek maradandó gondoskodásával foglalkoznak, habár arra nincs hivatalos kötelezettségük. Úgyszintén személyes választásuk vagy vokációjuk szerint foglalkoznak törvényszéki szakértékeléssel és pedo-elmegyógyászati praxissal. A megszerzett elmegyógyászati edukáció ellenében az mégsem kerül megvalósításra rendszeresen és következetesen, mert desztimulálva van a rutinos munka követelményezettségéhez kötődő időhiánnyal. Kihangsúlyozásra került a klinikai pszichológuok, szociális dolgozók és orvosok becses jelenléte a szakcsoportokban. Az orvostudománnyal foglalkozó személyzet edukációja a középfokú oktatástól kezdve az edukációs aktivitások specifikus formái megszervezéséig úgyszintén át van engedve az egyedi önkéntes szabad választásnak. Hasonló a helyzet a tudományos aktivitással amely mégis jelen van és teljességben fontos az összességében elmegyógyászati és orvostudományi szaknak az általa nyújtott autentikus tapasztalatok bősége miatt. Zárólag a szerző kitért a városi elmegyógyászok magánéletére és szokásaira, családi helyzetére, társasági és szabad aktivitására a közösségben melyben tartózkodik, de figyelmeztetett az orvosok e specifikus csoportja sérülékenységére ami, mint a felsoroltak is, újabb témákat nyit megvitatásra.





Az összes ambuláns beteg száma (szürke-elmegyógyászati, fehér-NPS)


3. Grafikon Szétválogatás kor és nem szerint (__férfi ____ nő)



A viroviticai Általános kórház Elmegyógyászati osztálya 1997-2000 közötti kórházon kívüli páciensei szétválogatása a munkastátus alapján (dolgozók – aktívak, katonák, iparosok, földművesek, munkanélküliek, férfiak, nők) (gyakoriság %)